Toledo, Barcelona jó volt, de nem eléggé. Nyugat-európában nem akarok többé turista lenni.

A képes biznisz az idegeimet és a pénzemet emészti.

Az út a cél, de cél nélkül nincsen út. Út mindenhol van, de ha nincs törnöd kell magadnak. Hogy lehet, hogy a cél mindenütt van? A törés is cél? Mi a cél célja? Ezeken gondolkodjunk.

Vannak dolgok, amelyeket jobb megmutatni, mint nyugodtan kijelenteni, véreim.

Ma ittam Malta Indiát. A malta ponynál tömzsibb üvegben, pintos térfogattal érkező tömény cukros italt komlótartalma különbözteti meg a sörtől. Hiba. A komló a sör legrosszabb része. Egyébként újkori pancsolmány, régebben vegyes gyógynövénykivonattal ízesítettek. Ennek a csodálatos korszaknak hírnökei a Root Beerek, a Kvász és Malták.

Ittam ezen túl egy ecuadori epres löttyöt, amiről vásárlás után derült ki, hogy a Coca Cola gyártja. Ezek a gazemberek felvásárolják a Sabor Nacionalt! Ecuador az ecuadoriaké! Egyébként kvasz-gyártással is próbálkoznak a volt szovjetunióban.

Gondolkodtam rajta, hogy kéne egy üdítős blogot indítanom. Aztán megtaláltam a weirdsodareview.com -ot. Ennél jobban én ezt nem tudnám csinálni, és nem csak mert Magyarországra nem jutnak el e műremekek. Konkrét novállát ír a piákhoz. Hülye vagy zseni.

Mérsékelten vicces videó, amit próbáltam beágyazni, de a kód bemásolása nem volt elég ehhez.

Az anaerobikus lebontás legyen veletek.

Gondoltam egy közepeset, elmentem volna Ávilába egy napra kirándulni. A vonat nem arról az állomásról indult, ami legközelebb esett volna. Ez a helyieket is meglepte. Gondoltam ha már az autópálya is közel van, megpróbálok odastoppolni. Ebből az lett, hogy az atlanti-óceán partjáig vitt egy erdélyi román kamionos. Egyébként Ávila nem ott van, meg nem is olyan messze, tehát készületlenül ért a dolog.

A történtek a tágabb értelemben vett baszkföldön játszódnak. Én a baszk városneveket használom, mert ellentétben a spanyolokkal:

-Sokkal inkább felvesznek stoppost

-A zászlójuk piros-fehér-zöld

-Beszélnek idegen nyelveket

-Szebb az országuk. Baszkföld valahol Bosznia és a skót felföld között helyezkedik el, ez abból is látszik, hogy az idő a nagyon hideg és meleg között változik napi szinten, van furcsanyelv-faktor, etnikai feszültség és ingergazdag táj.

-A baszk rendőrök nem baszkkodnak

Tudtam azonban, hogy akkor kezdődött a Sanfermines, egy népünnepély, ami minden másiknál menőbb. Most a Wies'n alias Oktoberfesttel hasonlítanám össze:

-bort isznak sör helyett

-kényelmesebb a navarrai népviselet

-van életveszély, futó bikák formájában

-állva, járkálva zajlik a vedelés

-van tüzijáték

-kellemesebb a helyi népzene

Szóval Donostiba, a baszk riviérára érkeztem. Permet formájában esett az eső, ez állítólag helyi jellegzetesség. Nálam volt egy hosszúujjú póló meg egy flipflop, meg az elhatárözás, hogy holnap hajnalban bikákkal futok 80 kilométerrel arrébb. Sportboltba vezetett első utam, miután édesanyámmal utaltaltattam pénzt a bankszámlámra. 40 euró KPból gondoltam megúszni Ávilát, baszkföldet nem tudtam volna, mert a pamplonai bikafutásra nem engedtek volna be a rendőrök cipő nélkül. Vettem egy sátrat, mert minden számomra megfizethető szállás be volt tellve a környéken a Sanfermínes miatt. A boltban pont akkor végeztem, mikor az utolsó busz elment Pamplonába.

Megpróbáltam stoppolni, nagyon nem ment, szívtam vele kb 3 órát. Hajnali egykor visszatértem a belvárosba csövelni, mert már egy rendes vadkemping-helyet sem találtam.

A vonatállomáson összespannoltam egy Josí nevű beszívott helyivel, vele végigjártam a bárokat. Ezek közül a Bebop nevű érdemel említést, ahol kivetítőn mutattak rezes feketéket zenélni.

Tanács kezdő csöveseknek: inkább hálózsákot vegyetek, mint sátrat, ha választani kell. Hideg volt. Egy kártyalehúzós előterű bankautomata bizonyult a legjobb menhelynek. Reggel hétkor elbuszoztam Pamplonába, onnan egy Ezcaba nevű campingbe. Itt rengeteg ausztrál lakott. Nekik jó a zenei ízlésük. Sikerült megunnom a PNAU-t és az Empire of the Sunt. A jungle drum c. cukislágert játszották. Valamilyen rejtélyes okból a Surfin' USA-t is benyomták naponta sokszor. A legdrágább kemping volt, ahol valaha aludtam, ehhez képest pottyantós volt a budi.

A futásomat követő napon meghalt valaki. A nyakán találta el a szarv.

A PETA tüntetett a hozzám hasonló galádok ellen. Szerintem ne moralizáljanak. A szlogen: "Animals are not ours to eat, wear, experiment on, or use for entertainment."

I couldn't disagree more.

Elérkezett a várva várt nap! Rajthoz állnak kedvenc itt kapható italaim, hogy összemérjék tudásukat. Itt folyton kell valami hideget innom.

Coca- és pepsi-cola termékek diszkvalifikálva. Közülük említést érdemel:

KAS - a miranda spanyol megfelelője, tehát gyümölcsízű pepsis lónyálak.

Aquarius - a fantának egy édesebb verziója, eddig narancsos és citromos verzióval találkoztam.

Bemutatkoznak a versenyzők. Balról jobbra:

1. Sabor Tropical. A híres-neves equadori Baloru SA Guayaquil licensze alapján készült. A Tutti-Frutti versenyszám hosszan váltakozó, komplex ízvilágú tagja. Karakán savak, meggy és levedula köszönnek vissza a szájpadlásról. Cimkéje szerint eper és "trópusi" aromával ízesítik. 80 centes árával a második legolcsóbb dobozos üdítő, amit vettem. 330 ml puro sabor Nacional! - remélem, ezt equadori értelemben kell venni.

2. Sparkling Vimto. Tisztázatlan arab kapcsolatokkal rendelkezik, arab felirat formájában. Angol recept alapján gyártják az EU-ban valahol. Van benne azorubin és orr is.

3. Pony Malta 330 ml. A példátlanul erős kolumbiai mezőny legkisebb tagja, hozzáadott niacinnal, riboflavinnal és tiaminnal. Ezek ugye B-vitaminok. Vaníliával erősítik a nemzeti jelleget. Hiányolom belőle a kokaint. Egyenes savgerinc.

4. Sabor Manzana. A Baloru Guayaquil istálló másik versenyzője. Neve alapján almát sejthetnénk, de igazából ő is tutti-frutti. Társához hasonlóan penetráns ízű, hűtve kellemes. Dobozból ittam, így az E-129 és E-102 összhatását nem volt alkalmam figyelembe venni a pontozásnál.

5. Guaraná antarctica - o original do brasil. A guarana ugye élénkítő bogyó a világ szerencsétlenebbik feléről. A zentai diszkóban ittam utoljára guaranás italt, akkor letört tőle egy fogam. Ennek itt nagyon megadták az egzotikus hangulatot az antarcticával, ízre viszont gyengus. Ő kapja a citromdíjat, ez már biztos. Guarana-díjat...

6. Pony üveges 1,2 euróért. Olyan mint 3, csak jobb fogni, viszont drágább.

7. Pony üveges egyért. A kolumbiaiak bajnoka. Az ára hatással van az ízére.

8. Malta Goya. Az Egyesült Államokból érkezett, egyébként a világ talán legnagyobb malta-licensze. A hozzáadott konyhasó és foszforsav nagyjából a C3 csigolyánál zúzza szét a savgerincet, ennek eredménye képpen szerencsétlen ital kvadriplégiában szenved. Engedélyezném neki az eutanáziát.

9. Gazpacho. Paradicsomlére emlékeztet. Kipróbáljuk vele a Bloody Maryt.

EREDMÉNYHIRDETÉS KÖVETKEZIK

Mielőtt ide jöttem, azt mondta nekem egy kompetens ismerősöm, hogy a spanyolok lusták. Én ezzel nem értek egyet. Ilyen időben nekem sincs kedvem semmi megeröltetőt csinálni. Például ide írni se. Pedig tervben volt egy helyi üdítő-teszt/bemutató. Talán hajnalban.

Pont alattunk Growshop, közös lichthoffal. Gyakori a fűszag. Szerintem kellemes.

Meleg van, szerintem nagyon. Sok a hosszúnadrágos spanyol.

Egy hét múlva érkeznek leghamarabb a képek, elég jó helyet nézegettem árusításhoz a palota előtt. A stratégia: lepedőre/függönyre/más nagy textilre terítem ki a képeket először, hogy olyan gyorsan tudjam összekapni, mint a kínaiak a legyezőiket. Ez eddig vagy nem jutott eszébe senkinek, vagy a legyező végtelenül jobb biznisz. Utóbbit minden sarkon árulják, képet egyet sem láttam.

Végül anyagtudomány szakirányos maradtam.

A nap szava: la sábana, lepedő.

Jót repültem. Nem használtam ki a hozható kilókat - eddig nem derült ki, mit hagytam otthon, amit nagyon nem kellett volna. Elektromos fogkefét, falafelport hoztam.

A francia lakótárs eléggé francia. Mikor a szokásos találd-ki-honnan-jöttemmel szívóztam, németország és oroszország után rátért a Lengyelország, Románia, "vagy valami ilyesmi" országokra. Serious, bazmeg, szíriusz. Egyébként a francián kívül más nyelvet nem beszél.

A spanyolok hangosak, de legalább a szintén hajnalban jövő kukásautójuk nem sípol (a csörömpölésen túl).

A spanyolok jól öltöznek. Szerencsétlen franciákba ez az utolsó rugás, miután a testvérblogon végig a konyhájukat szidtam.

Ui. az anyád, madrid.blog.hu birtokosa.